Teljes cikk: [pdf] DOI: https://doi.org/10.22503/inftars.XIII.2013.3-4.1 Nyelv: hu Szerző(k):  Székely Iván
Cím: Jog ahhoz, hogy elfelejtsenek és töröljenek Absztrakt: Napjainkban megváltozni látszik az emberiség történelmének azon paradigmája, amely szerint a felejtés természetes, az emlékezés pedig kivételes és értékes. A technológiai lehetőségek és a ráépülő alkalmazások megbontották az emlékezés és felejtés egyensúlyát, költségessé és technikailag bonyolulttá tették a felejtést, s ezzel közvetett módon csökkentik a nyugati demokráciák egyes alapértékeinek és jogainak érvényesíthetőségét, köztük az emberi méltóságét, a privacy-ét, az egyéni autonómiáét. Ebben a helyzetben az emlékezetőrző intézményeknek, kiváltképp az archívumoknak kettős kihívással kell szembenézniük: egyfelől kezelniük kell az egyre növekvő adat- és dokumentumtömeget, és meg kell találniuk új szerepüket a változó környezetben, másfelől fel kell készülniük a fenti helyzet szabályozási reakciójaként javasolt „jog ahhoz, hogy elfelejtsenek és töröljenek” érvényesítésére. Ez a tanulmány bemutatja a globális archívumi paradigma és az új jog potenciális konfliktusait, értelmezi az Európai Unió rendelettervezetének idevágó rendelkezéseit, és felvázolja a gyakorlati lehetőségeket az archívumok és az archivisták szemszögéből.

Cím: The right to be forgotten and to be erased Absztrakt: There seems to be a shift in the fundamental paradigm of human history that forgetting is natural while remembering is exceptional and valuable. The technological possibilities and the related applications seem to have tilted the balance between remembering and forgetting, in effect making the task of forgetting an expensive and technically complicated business and, indirectly, also undercutting the western democracies’ ability to uphold certain fundamental values and rights, including those relating to human dignity, privacy and personal autonomy. In such a situation the memory-preserving institutions, most notably the archives, have come to face a twofold challenge: on the one hand they are required to handle a continuously growing volume of data and documents as well as to find their place in a changing environment, and on the other hand they must prepare for the realization of the “right to be forgotten and to erasure”, the new regulatory proposal put forward in response to the emerging new situation. The present study will discuss the potential conflicts between the global archival paradigm and this new right, and will also try to interpret the relevant provisions of the draft regulation of the European Union, and sketch out the practical possibilities from the perspective of the archives and the archivists.
A folyóirat kiadását a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara támogatja.