| Abstract |
A XVIII. századtól kezdődően az egyén annak köszönhetően lett engedelmes, hogy zárt helyeken (iskola, kaszárnya, üzem, kórház, börtön) azonosíthatóvá tették, s tudta, hogy figyelik. Növekvő mobilitása, s köztereken (repülőtereken, hypermarketekben) részlegessé és anonimmá váló identitása következtében a régi fegyelem az 50-es évektől veszített hatékonyságából. Napjainkban a kamerás megfigyelés a láthatóság tudatos és állandó állapotát hozhatja létre, biztosítva a hatalom automatikus működését. E viszonyt magába építve az egyén részt vesz önmaga alattvalóvá tételében.
|